Középkori metszet a bal lágyékhajlat területén elhelyezkedő véna billentyűkről.
A vénákban lévő billentyűk egyenirányító szerepet töltenek be. Feladatuk, hogy a vér csak a szív felé tudjon a visszerekben haladni ill. az ülő és álló helyzetben a gravitáció okozta nyomás fokozódást szakaszolja. Így az egész érben lévő véroszlop súlya részekre oszlik, nem emelkedik a vénás vérnyomás egy bizonyos érték fölé. Ér billentyűket találunk a mélyvénákban, a felszínes erekben, ill. ezt a kettőt összekötő ún. perforáns erekben.
A visszérben lévő érbillentyűk számos ok miatt lehetnek elégtelen működésűek. Gyakran csak a felszínes visszerek billentyűi betegek, súlyosabb esetben a mélyvéna billentyűi is elégtelenül töltik be szerepüket. Általában a mélyvéna billentyű elégtelenség magával hozza a felszínes billentyűk elégtelen működését is, és ez súlyosabb visszér szövődményekhez is vezethet .
Több vizsgálat szerint a felszínes visszeresség leggyakrabban a perforáns visszerek billentyűinek elégtelenségére vezethető vissza.
A perforáns vénák a felszínes vénák felől a mélyvéna irányába vezetik a vért. Nevüket onnan kapták, hogy áttörik az izomzatot, az izompólyát és úgy vezetnek a felszín felől a mélybe. (2. ábra) Elégtelen működésük vezető ok a visszeresség, a lábszárfekély, de még a hajszáleresség kialakulásában is. Több száz ilyen perforáns létezik, de vannak külön kiemelt helyen elhelyezkedők, melyekből leggyakrabban kialakul a visszérbetegség. A fenti ábrán láthatók (1. ábra) a leggyakrabban visszérbetegséget okozó perforáns vénák. Föntről lefelé haladva szerzői nevek szerint: a combon Hunterian és Dodd, térdhajlatnál Boyd, lábszáron Cockett. perforánsok.
Bár nem hívjuk perforánsnak, de ahhoz hasonlóan a lágyékhajlat területén a fő felületes vénás törzs a mély-vénába torkollik, és így lényegében a felszínes és mélyvéna közti fő összeköttetést képezi. Itt általában egy vagy két billentyű (preterminális, terminális) helyezkedik el. Ezen billentyűk elégtelensége esetén a fő felületes véna mentén végig kialakul a visszeresség.